Szétszórt gondolatok -
régóta várt válasz reszket
valahol ottfelejtve maszkos
modorosság alatt, kiselejtezett
bátorság porosodik mosoly mögött
miértekbe fúlt könnyek dünnyögik
a megváltás ígéretét. Írok. Eszközök
a szavak, helyet és életet adni
kész gondolatoknak teremtenek
valót - létezni más időben más síkon
más szerelemben.
Téged választottalak míg másokat sorolt
mellém a sors. Társ. Lélekben vigaszt
sem nyújtó támaszték - fal mellé
hányt tucatnyi fogadalom, hogy majd
a csillagot is de kezet nem
és emelt is rám de nem fölém
pedig csak csendben lapult ereimben
valami híg vörös hajnal, mit egyszer még
rég veled lobbantott a reggel
elé az a sosemvolt ölelés. Titkok.
Már cseppet sem fontos, kitakarva
fekszenek sorban, halmaikon átgázolt
az idő és csak bennem igazgat
minden síron gyászt tűnő huncut mosolyod.
Őrizetlen maradt levelek gyűlnek
pasztell és harsány váltja a lombok
őszét - még utolsót lobbanjon a szem
mielőtt fehérre vakul az ágakon a tél.
