Bárányfelhőkkel rajzoltuk tele a képzeletünk
és az égen felejtettük a kondenzcsíkokat.
Elhagyott telefonszámok fejben égett betűk
és számok bogozatlan halmaza
menedék híján torzul homlokom mögé,
megannyi álom kusza rejtvény függő
és vízszintes ábrák üres kockáiból még
kikandikáló megoldatlan testes öröm -
hiány és múló szerzemény csatája
vigyáz vélt egyensúlyt. Nem tehetek
róla, én még hiszem a mesék súgta
csodát! Süket találkozások intenek
jeleikkel, simítani akartam arcodon
a ráncokat, látni bőrödön testem melegét
és inni szádról régi történet alól
kibújó mosolyod, én csak szeretném
látni tűnő emlékeim visszfényén hasadt
önuralmad szóródó szilánkjait de
csak az ősz csillámlik vissza
a tócsák rezzenő felületén. Levelek
melyeken nincs címzett, sárga fonákon
rezes erezet csillapítja a halál hangjait.
Porladó avarba fészkelő csiga lop
maradék nyarat - nyálbólzárt házat míg
tart a tél őriz megannyi felbontatlan üzenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése