Csak ültem míg elsuhant mellettem a város
fénylő kékek és sárgák szegélyén az utcák
sötétjébe bámultam rég megtervezett álmok
képeit. Akartam, hogy az éj lássa kéj és vágy
közt mire költöm megmaradt kívánságom!
Egymásba öltött foszlány gondolat -
nyomokat őriz a tudat, hol nincs titok
és az idő is csak olyan mellékes folyam
hervadt lehetőségek lapok közé préselt virágai
illat és tüske nélkül.
Feladatok, mint a hétköznapi létezés, vonyít
a szűkülő tér, már nem jó egyedül
és hiába kereslek, elhanyagolt közös utak
lejárt jegyek és lemezek közt semmiség
a lét, nincs jövő és a mosoly is hiába
kiharcolt érdemek után jog a feledés.
A bőrömön hordalak, hangod lüktet ereimben
és véremmé lett elcsendesült pillantásod
dohányfüstre írt pillanatnyi kapkodás nevetve
köszön vissza minden gyertya lángjából.
