Feslett álmok
tisztulnak
pedig épp csak
kimondtad nevem után
a maradéknak
hagyott bókokat
- talán -
jó lesz még
valamire , drága portéka őszülő
halánték
elcserélt szavai valami
múltból ragadt
régi érzés vénülő
utolsó darab
kincse, mint
az a csók...
talán csak
képzeletben ért össze veled arcom
és nem is
akartuk igazán összekötni az időnk
de valahogy
befejezted a mondatom
és én
elhittem, sajátom marad minden lélegző
perc. Épp
fürödni indultál mikor utolért az üzenet
- csak
kínlódom a szavakat, olyan rég nem írt már
semmit bennem
a lélek - de kell még, egyszerűen
muszáj
eléd terítenem
fáradt testem meggyötört szövetét
tudd, nem
tűntem el, nincs mellébeszélt éjszaka
csak
kibelezett hétköznapjaim hajolnak hétrét
görnyedve
felcsipegetni régvolt beszéd-morzsákat.
Hiányzol.
Mondanom kell, mert ha elfelejtesz
megszűnök
létezni - hit nélküli imában görcsölt
kezem hiába
kulcsolja szorosra életem
vonalát,
halasztott találkozás mögött
hidd el nem
dobog remény.
