Sütemény

Megint karácsonyba fordult az idő
és hó is esett már mutatva igazi fehéret
és készül is már a sütemény, fahajat ígérő
édes illatával gőzölgi neked mennyire szeretlek...

Lassú meleget duruzsol a kályha
csattogó acél kezed alatt szabta egyenlő részekre
a gyújtóst és most a duzzogó lángok talpamra
festik vörösen és sárgán a szívedet.
Nyugalom és béke, a hóesésbe beleszakadt csönd
elnyúlik a teraszon. Ami tegnap elromlott
azt mára megjavítod. Öreg pókok telelnek rések között

és hagyjuk, jó lesz majd nyáron irtani szúnyogot.

Meg akartam festeni szénből firkált morzsáim

de jobban kellett az ölelés

mintsem időzzek emlékek felett hisz

rájöttem, te vagy a pillanat most és örökké.

MArgóra

Voltak éjszakák hidegre kitett vágyakkal

és voltak hajnalok lehetőségek nélkül

mire elhaltak a nappalok és újra nyíltak

a holdas éjszakák már enyhült

a magány egy tiszta lélek mellett.

Letettem a tollat és a szögre akasztott

szárnyakat sem

unalom vagy kín miatt lepi most a por.

Szerelem és béke ölel tűz mögül

simogat a csend és nincs miért

kiáltani, hökken a fájdalom és elül.

Tudod a kor csak épp árnyék -

követ, néha láb elé fekszik komoran,

máskor talp alatt tűr és leplezi fény

vagy épp a csillagtalan éjszaka.

Meghallgatom minden meséd.

Elhált házasságok és elmaradt tüzek

fekete betűit mind ismerem tudd,

én míg akartam nem lehettem

sem szabad sem boldog. De kialudt

bennem a gyűlölet  és hirtelen szabad

lett minden lélegzet, ujjról lecsúszott

gyűrűt elnyelte a maradék múlt pokla

és lettem társ, mostoha szolgálóból

az a másik, ki megkeveri az ételt, 

mos hátat, simogat szétgyalogolt talpat,

terít fej alá édes álmot, hagy simítani érdes

ujjakat...

Újra nevetek és megtanultam félelem nélkül járni,

fenn a felhők felett szárnyak nélkül szállni,

merek sárban toporogni meztelen lábbal

feküdni a fűben  nyakamban édes csókokkal

és tudom, már minden rendben.

Kérdezted ki vagyok?

Vagyok a hó alatt a  jég

vakítón kemény

török csontot is
ha nincs
csak kivagyiság alatt az önzés

vagyok dunnában a toll

fosztott testek melegét hordom,

őrizve álmát munkából
törődöttnek és vagyok
asztalon a kenyér

néha száraz és
másnapok alatt morzsolt,

hogy borítsam húsod,

s legyek véred

szítva benned tüzet,

hogy sose legyél hó alatt jég...