Falak közé zártuk a holnapot
pedig már a múltunk is csak rácsok mögött létezik.
Szerettem volna megtörni a jóslatot
de csak épp felemeltem a hangom
máris megrepedt vékony burka fegyverszünetünknek.
Letettem már arról, hogy változni kérjelek
és elhamarkodott szitkokat sem kiáltok
csak tűröm ahogy hideg mérgedet magadra tekered.
Segíthettem volna könnyebbé tenni mindent ami most,
percekre bontani az elhatalmasodott időt, hogy
teremjenek végre neked is
nyugalmat simító édes álmok.
Hallgass csak, tudod nekem már fogja a kezem
a végtelen időbe kódolt szerelem
tiszta ágyban
minden éjjel védelmezőn ölel.
Tűri, hogy még mindig segítenék
tűri minden leélt mesém
hallgat, ha csak merengeni hívom
és húsából adna ha nem is kérném.
