A test még kitart de a lélek már összeomlott.
Halhatatlanságom a tét mikor
mérlegelem lehetőségeim.
Szégyellem magam, megalázva húzom ujjaim
a billentyűk fölött és halkan kopognak a betűk
míg megírom saját kiűzetésem a Paradicsomból.
Állapot felmérés, jelentés és a károk. Káosz.
Tegnap esti maradvány festék a szemek alatt
rekedtre üvöltött szálak. A megváltás elmarad
az ok technikai. Elfelejtettem minden imám
kezeim sem kulcsolódnak és mindahány
megszokott mozdulat csak görcsös megtévesztés.
A szemem sem hunynám le ha tehetném
de az Isten ma másképp határozott.
Rosszul sikerült kérdőív ahogy
a helytelen döntéseimmel szembesít a múlt
megvillantva a helyes választ. Megnyúlt
időben folyik percre perc és átkozódik bennem
valami öröktől létező, lealjasodott hitem
csendben gubbaszt és rettegve vár
utolsó ítéletet. Voltak részeredmények.
Pár felborított házasság, mert be kell látnod
ebben vagyok a legjobb!
Voltak elégedett barátok, mind megtanult
úgy igazán szeretni, kéjben mosdott hajnal újult
mind fölé mikor bennem megszületett, mint férfi...
és igen, megtanítottalak sírni is.
A fény nem létezik árnyék nélkül és bőven adtam neked
mindenből. Most mezítelen fekszem
és csak ábrándom játszik, csak az emlék tüzel, nincs csók
nincs forró lehelet, nincs kapkodott pillanat ha telefon szól...
Elvettem ártatlan lényed és szeplőként viselem -
nézd mennyi pötty karomon, derekamon és a mellemen
ez egy különlegesre viselt ékszerem, a tiéd.
Most újra gyűrűt húzol és én újra borítani fogok mert én
ilyen vagyok, mert kell a kihívás, mert nincs társ ki
tűrné, hogy szeretőd legyek csak úgy, nem is
a testért csak valami lelki adrenalin-fröccsért...
Az én még nem szabadulhat, ítéletre hiába vár
gyötrő napokba, vándor szeretőkbe zár.
A részem vagy. Elkallódott félelem
ma nem gyaláz, lábam mellé ül a türelem.
Hűséggel nem vádol senki.
