Lekerekített gondolatokat szülök papírra
mind megannyi élére állított fogalom
az éhezés művészetébe forgatom
kiégett tudatom majd fektetem morzsára
és hittel hintem szétváló eszméim
gyorsétkezdék bűzös olaján
nevelt lényegét. Gonddal akasztott biléták
hirdetik elkoszlott szerelmek címeit -
történelem. Már nem akarom, hogy ölelj
nincs bennem félelem az ismeretlen felé
nincs hatalom mi tántorítana, kemény
ellenállással nem számolok többet.
Ujjamon évekig viselt kötelék nyoma
-most árva mélyedés- hirdeti, változni kell
vár valami új, izgalmas élet
nincs jövő a társas magányban.
Szárnyakra vágytam pedig mindig is volt.
Bőröm alól most kikandikál némi tűz
és féktelen viharok emlékeiből fűz
hálót a sötét ha eszméletlenül zuhanok
míg a szárnyak ernyedten csüngnek
lépésszámlált órák végében
a szemérmes nappal züllött éj ölébe rogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése