Kértelek...

Szavakat kértem tőled.

Megszegett ígéretekből fűztem

bánatszín láncot nyakam köré

a megbánás könnyeit tűztem

hajamba gyöngyök közé.

Lásd, híven követem minden szavad.

Képeket kértem tőled.

Testedről rikító tinta édes vérét

csókolta valami idegen száj

és én hagytam, hogy vigye ízét-

görcsös ujjam tenyerembe váj.

Sebek őrzik bőrömön képedet.

Inni kértem tőled.

Szám szélére festettem a reményt

és hittem, hogy csábít majd édese

fölém hajolva a hajnal hűs vizét

könnyeiddel együtt csepegteted.

Remegő szavakkal adj újra inni.

Lélegzetet kértem tőled.

Csábításba tekert éjszaka

vad szünetei foszlottak szét

mikor közösbe tett vágyainkat

cseréltük, s vittük ezerfelé.

Még érzem bőrömön lélegzeted

Csókot kértem tőled.

Utolsó sóhajodban maradt lehed

perzsel minden halványuló gondolatot

élesztve újjá bőrömön kínzó emlékeket

tekergő ráncokba fut az idő arcomon.

Húnyt szemem idézi csókod.

Mosolyt kértem tőled.

Szegletből induló apró mozdulat

parázsló szemed bogarából a tűz mi

sietteti a percet, halnak láthatatlan

az egymásra hányt napok unszolnak múlni.

Nem kértem mást csak a lelkedet.