Sütemény

Megint karácsonyba fordult az idő
és hó is esett már mutatva igazi fehéret
és készül is már a sütemény, fahajat ígérő
édes illatával gőzölgi neked mennyire szeretlek...

Lassú meleget duruzsol a kályha
csattogó acél kezed alatt szabta egyenlő részekre
a gyújtóst és most a duzzogó lángok talpamra
festik vörösen és sárgán a szívedet.
Nyugalom és béke, a hóesésbe beleszakadt csönd
elnyúlik a teraszon. Ami tegnap elromlott
azt mára megjavítod. Öreg pókok telelnek rések között

és hagyjuk, jó lesz majd nyáron irtani szúnyogot.

Meg akartam festeni szénből firkált morzsáim

de jobban kellett az ölelés

mintsem időzzek emlékek felett hisz

rájöttem, te vagy a pillanat most és örökké.