Gyertyaláng

Csak ültem míg elsuhant mellettem a város

fénylő kékek és sárgák szegélyén az utcák

sötétjébe bámultam rég megtervezett álmok

képeit. Akartam, hogy az éj lássa kéj és vágy 

közt mire költöm megmaradt kívánságom!
Egymásba öltött foszlány gondolat -

nyomokat őriz a tudat, hol nincs titok

és az idő is csak olyan mellékes folyam 

hervadt lehetőségek lapok közé préselt virágai

illat és tüske nélkül.

Feladatok, mint a hétköznapi létezés, vonyít

a szűkülő tér, már nem jó egyedül 

és hiába kereslek, elhanyagolt közös utak

lejárt jegyek és lemezek közt semmiség

a lét, nincs jövő és a mosoly is hiába

kiharcolt érdemek után jog a feledés. 

A bőrömön hordalak, hangod lüktet ereimben

és véremmé lett elcsendesült pillantásod

dohányfüstre írt pillanatnyi kapkodás nevetve

köszön vissza minden gyertya lángjából.