Bezsákolt vágyak - lassan elmaradnak,
mint a lábnyomok mögöttem halványak
az álmok és már nem érzem az illatod
csukott szemmel sem, megfeszült izmok
ahogy csípőmbe kapaszkodtál eszméletvesztés előtt
- elveszett idő -
utcára taposott lépéseink kongják
közös éjszakák visszhangját
külön-külön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése