Üres marokkal tartjuk a csendet
mert nem tudhattuk- nem szólt senki-
hogy nem lehet elfelezni
sem mosolyt, sem gurulós könnyet.
Te tudtad, hogy veszendőbe megy majd
ezernyi rag és az elfelejtett könyvek lapjai
közül majd csak később hullanak ki
a fel nem adott képeslapok, hogy ordítsanak,
mint mi most:
MIÉRT?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése