Részeg az idő
tántorgó percek
szédelegnek
órától óráig.
Utolsót ütött.
Szeretett volna még
búcsúcsókot lehelni
borgőzős mámorban
de késett.
Épp egy másodpercnyit.
Elhanyagoltuk
Térden állva könyörgött
pedig már a söntésen könyökölt
a szűken mért lehetőség.
Tudom. Te megmondtad.
Épp előre szaladt a mondat,
szád szegletére épp kibukott
a gondolat, talán elkerülhető lenne.
De ez most kevés, lehetetlen mindent
megjósolni előre. Delphoi ködök
mélyére hiába képzelsz köldök
közeli álmokat. A hely és az idő
nem alkalmas.
Megszakad a szívem. Hatalmas
könnyeket morzsolok el
arcomra kent
képen maszatol a kétségbeesés.
Hiába sírsz. Én szerettelek.
Te addig hol voltál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése