Lapozgattam régi képek között
míg ruhám ujjára feküdt a múlt
míg ruhám ujjára feküdt a múlt
és fátyolos lapokká züllött a ködös
szemekről rezzenő idő. Mára kimúlt
az él az arcokról, sárgult széleken
gondos fotós hiába retusált ajkakra
érzékeny vöröset - visszanyelt
csókjaink a papír szürkéjére fakultak
miközben hajam szalmaszín lángját fehér
csíkok tűzik a tükör hazug felületéhez.
Üveg alá szorult vergődő képzeletem és
én a fotósra várok, takarja vörösével
szám ívére rajzolt emlékeidet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése