Falak mögül ásít a hideg
unott-kopott érintések
árnyéka játszik a gondolattal
mi lett volna ha...
Eltévedtem.
Rideg tétlen
tenniakarás már nem motoz
zárvány-csend falakra koszlott
maradéka tart fogva
elnyűtt kifogások kapaszkodnak
könyököm hajlatán.
Fáradt hajnalok monogám
monoton fröcskölik arcomba
régi-új hűvösét a napoknak
és nem találom a lehetőséget
kitörni a fényre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése