Két ujjam közé szorított halál
bíborízű parázs - átszálló egy más világ
sosem múló végtelen vetítésére - füst
formálódó képek - bukdácsoló jövő ezüst
felezett égi-testek villanó domborulatok
közt megrekedt parányi pillanat, csillagok
csíkká nyúlt utolsó zuhanása az éj kékjében
míg hideg kívánságok parázzsá szelídült kérések
foszlanak le csontomról, le a földre sárba
tiport vágyak közé. Nehéz illattal telt magnólia
öltöztet, vállamra simul egy képzelt ölelés
mert én mindig álmokban viselem figyelmed és
hidd el, szebb ruhát a végzet sem szabhatna rám,
mint csókoddal öltött egyszeri éjszakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése