Léptelen utakon
visz a csend
nincs öled hová hajtsam fejem
rendetlen
nyugalom nem vár nincs
félelem csak a
sötétség int
hív tárt karokkal
nyelni marék
lelkem,
fénytelen pillantás még
lehunyt szemem
sarkából bukó
száradt könnyem
marta utolsó
ráncban. Felednélek
- hiába,
maradék
táncot visz a lábam
rogyott emlékek
viharából
kikönnyező
lidércek, lopott
ócskaságok
között a rézpénz -
révésznek
fizetség a mindent
záró héjak mögül
az édes
álom kitakar,
szemérmetlen
igazam pőrén
várja vádló
tekinteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése