Is

Receptre írt szerelem - papír fonákján némi erezet

és a tinta szívódik ezerfelé pacák vénái között

kapillárisok végébe dugult gondolat-fejezet,

mint a mondat utolsó jele, a pont. Szóközök

üresébe gondolt láthatatlan élet. Csak egy szó.

Is. Részegen tántorgó akarat, ahogy felőled cikázik

valami elnagyolt, meg nem fogalmazott 

tudatrész. Egyetlen bekezdés. Igaz képzet hamis

leiratban. Pedig szeretlek. Csak nem mondhatom.

Átkozott nyugalom amikor egyszerre borul rám

mit bennem ébresztettél! Láthatatlan járom

a közös utakat, csak a kirakatok villogják

ringó léptem ritmusát, már csak a fejemben létezel.

Álmok visszatérő hőse, buborékba zárt millió

tűszúrás arcomon hűlő utolsó tekinteted

majd lassú kortyokkal válik véremé a múló

idő. Is.  Szembe tóduló sós víz mar árkot héj alá

lehetetlen kívánság csupán fogni a kezedet

és hiába is akarnám visszafordítani keretbe zárt

végzetem - a tükörben ragadtam míg néztem a szemedet.

Is. Hiszen derengéssé lettem mikor már mást öleltél

szavakkal ugattam a holdat - szidtam és reméltem,

hogy talán majd a hidegebb felén a sötétben lehetek fény

és újra megtalálsz magadnak. Gyűrűbe zársz, s melleden

viselsz majd, apró szemeken függve. De csak a láncok maradtak.