Szállingózik az
éj,
kékre hímez
mindent a szél
és körbejár
vackán a perc
helyet csinál
magának a szélre
fektetett
számokon a múlt.
Képeket
bámul
szemembe a
sötét
rohanó árnyakat
ígér
maga mögé a vágy
éhes ölelés
bújik karom alá.
Levelet írok.
Szétszórt
gondok
alapos
megfontolás
után
töröltetnek és
hangtalan elméletek
sem kapnak
lehetőséget
tollvégre
kerülni. Megmaradnak,
mint titkos
hangulatok, hiába
akarják
megmutatni formás
testük anyagtalanná
tiporja őket a
neveltetés.
Bíztam benned és
még
udvarias is
voltam, nem kértem számon
felelőtlen
ígéretet és komolytalan gondok
mögött sem
kerestem kifogást
lásd
én csak a rám
szánt időre vártam
hangtalan.
Nem kellett
volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése