Hiányzol.
Lehetőségeket latolgatva keresek ürügyet,
hogy halljam a hangod. Átlátszó érvek
és kicsinyes problémák tartanak sakkban
feketére és fehérre színezett világodban
feladott játszma keresztbe fektetett királynője
vagyok - önként hajtottam magam öledbe
de az élet legyűrt egészen a mocsokba
félrecsúszott önérzetem hiába igazgattam
közös megegyezéssel nyitottál új partit.
Nem sajnálom. Egyszerűen hiányzol, másik
után hiába forgatom a fejem - nem kell.
Titkos ölelésre hívnálak, dermedt percekbe
zsúfolni félórákat. Emlékszem reszkető karodba
fontam az enyém és igen, élveztem ahogy pirulva
hajoltál először arcomhoz! Minden kisfiús báj
hogyan változott őriző férfi mosolyává
amikor fölém kerekedtél és igen, élveztem
minden tökéletesre tervezett mozdulatod! Kérlek
légy újra ki csendesíti végre nyűgös bőröm,
számra simítva a nyugalom hangjait! - ringat az eső,
erezett patakok telnek az ablaküvegen, tompa lüktetéssé
szelídült fájdalom kényszerít vissza fehér papír mellé
pedig már majdnem újra csókoltalak...
Kép forrása: google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése