Sehová nem vezető beszélgetéseket fűzök újra-
nyűgös kérdések, elfenekelt dac,
folytonosság - soha meg nem értett elképzelések
furcsán visszacsapódó álmok hirtelen jegyzetelt
vázlatai most fiók szélén várják a csodát.
Túlzások. Elnehezült ujjak próbálják
felülírni a lehetetlent, esélyt adva neked
és nekem.
Azt kérdezted, mikor? De én nem tudtam pontosan.
Valami mindig közbejön és rettentő akadályok sora
nehezít minden lépést. Hidd el - akarom.
Rég nem ölelnek már a dalok -
akkordok között lehetőségek kiáltanak érted
és értem.
Még nem vagyok kész. Részegült csend ült körém
bűvölt szavak szigora zárja szorosra szám szélét,
kitörni készülő hívó igék toporognak tisztelve hatalmát
a csendnek. Régi szerelem suttog ajkam közé új imát
a holnapot terítve eléd
és elém.
Kép forrása: google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése