Nem válaszolsz, nem beszélsz
húsomba mar a csend,
marokszám tép - ezernyi heg
marad mindnek helyén.
Tűnik a határ álom
és ébrenlét között
testem kihűlt rég halott
lelkem elköltözött.
Szürke derengés már csak
mit hétköznapnak hívsz
szétbomló kóc - hajamban
bánatvirág nyílik.
Buján ontja keserét
nehezült illata,
Zápult csend hozta vesztét
- írjátok fejfámra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése