Néha megállókba torlódnak a hétköznapok
és másnapos torokkal hiába bízom,
majd elmúlik magától - van úgy
hogy semmi nem mozdul.
Holtpont- mondod és rosszul esik
mert igazad van megint
és én nem szeretem ha igazad van.
Ringatom magam,
mint a csecsemő az anyja karján
próbálok legyűrni mindent mi fáj
görcsös akarással hallgattatom el
az ujjaim végén serkenő szavakat, versek-
mondod, mert nem érted még mindig
hogy a vonalak közti árnyék mind-mind
én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése