Reggelre eltűnnek a porból a lábnyomok
mintha így kezdenénk jel nélküli új napot
tisztán, kételyek nélkül - lobbanó hajnal
vérében fürdő genesis... Félek.
Mi lesz ha egy reggel majd nem emlékszem
hogy szemed íriszén arany zárvány miként
festi zöldre a barnát? Ha elmúlik belőlem két
karod szívós ölelése, száradt remény ha zizeg
talpam alatt és már nem tudom kötni hegyek
avarhangú emlékeihez, mondd mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése