.JPG)
Már csak a szárnyaimra várok.
Kiterített
lelkem, mint átjáróházban a macskakő
visszaveri a
lépteid zaját és dobbanássá válok
a saját
szívemben. Együtt átvészelt napok, idő
és pénz kímélt
megoldás, a szükség és tehetség
egyensúlyának
nincs értelme - de ezt tudod
én csak
visszafogtam a betűket, lassan összeér
a szuszogássá
csendesült szerelemhalom.
Tiéd és enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése