Hittem

Azt hittem tudod már milyen romantikus vagyok ,

de te csak szajkózod,

hogy nem érted mit takarnak a szavak. 

Hidd el csak azt amit írok, csak azt.

Betűk végtelenjébe kódolom képzeletem

- sírni már rég nem tudok -

és hagyom hogy fojtson a gondolat: te tényleg

nem tudod ki vagyok!

Komolyan nem látod csak combom bőrét,

kitakart szégyenem ébreszti vágyad

míg a szavak romlottan nyögik utolsó hangjukat, és 

én még mindig nem értelek.

Áporodott lehelet fordítja a gondolatot 

dögszagún ásított elégtételt mikor vettél

utoljára rajtam, s miért? Emlékszel? Már nem tudod -

de jólesőn nyújtóztad szét 

tested kevésre tartogatott ágyamon és hiába 

próbáltam menteni cseppnyi reményem a jövőben

te szétdúltál ígéreteiddel mindent. Pedig tudtam.

Tudtam, hogy semmi nem igaz, nincs lehetőségem,

nincs esély sem mindarra a jóra mit nekem álmodtál.

Mert a szíved mélyén nem is akarod.