Még egyszer
utoljára akartam érezni a szót
de te felelőtlen elhasználtad,
keserű utóíze mint sav marja torkomat
benned maradt utolsó lázas sóhajom.
Magaddal vitted az áthallgatott éjszakákat
némára vetett ágy ásít üresen
vacsorára szárad villa és tányér közt az este
míg vörösre harapja kisírt szám a hajnalt.
Hiányzol és hiába keresem a hangod
hiába fésülöm hajam, ujjaid már
más hajába fonják nevetésed hát
elvitted ezt is, megállt az idő, halott.
T. Z. Egy szerelem margójára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése