Leláncolt szavakból adsz rám új ruhát
míg az
óramutatók tanítanak türelmet
és hiába
minden felállított sorrend
véremnek nem
parancsolhatok. Talán
ha lenne
valami apró jel, a mindennapok
arcán szeplő
vagy kínos félórában
a csend nem
száradna közénk, s kuporogna
a most
lábamhoz míg ölelnélek, hangom
simíthatná
reszkető bőrödre nyugalmam
és lenne a
szükség is csak röpke vendég -
beszélgetünk
és a kitérő mondatok végén
lassan
mezítelenül, de megtalállak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése