Türelem

A türelem haladék,

mint a csend mit a lépteim vernek le a falakról

didergő hajnalon

pillanatnyi szünet zsongó ujj alól - emlék.

Beszélgettünk feltételesen.

Félreértések akasztották nyakamba makacs 

dühömet és hiába léptem hátra 

felsértettem minden sebem.

Szavaidban vergődök.

Hiába minden erőfeszítés és újraolvasott

gondolat én még mindig ragaszkodom

kettétörött

igazam működésképtelen 

hangjaihoz. Tudod, én komolyan gondoltam,

hogy képes vagyok higgadtan 

térdelni eléd és lehet,

hogy meg is fogjuk élni majd egyszer,

zsibongó vágyaim talán végleg elhalnak

bőröd verítékén, édes-sós csóknak

ura és teste leszel

mikor végre megszületik bennem a türelem...