Úgy alakult, hogy végre belefértem a régi szerelembe
már ott porosodott cipők alatt, rejtve fénytől, zugban
egy ideje, felpróbálni sem mertem, szükségtől félve
hadartam odébb szavait, de tegnap bőrömhöz tapadva
újként simult. Megvesztegetett idő kívánta, sőt
követelte tőlem, dobjam félre a feketére kanyarított
betűket és ne rágjam már szám vörösét, közös
percekre várnak a szárazra sóhajtott régi csókok.
Szürke szemek ígértek és kértek maguknak belőlem
és én talán adtam volna többet is, mint a pillanat
de lerágtad rólam bizalmam és közénk simult a nyár hidege.
T.Z. Egy szerelem margójára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése