Lekuporodtam az álmaim mellé és próbáltam
válogatni,
mi az mi használható
és
kerestem régi tanácsot, levetett tapasztalat
épp
csak illő, még hordható...
de
hiába
Megtanítottál
újra sírni, könnyel hígult kávéba
bámulni
a reggelt, harapni az életet ízetlenre
és
párnába sóhajtani a neved féktelen haraggal
figyelni
a néma telefont, hátha mégsem...
de
hiába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése