Álomtalan éjszakáktól fuldoklik a reggel
szemem
sarkára száradt cseppekben
ott
a kidobott szó: Szeretlek.
Megfürdettél
pár illatos ölelésben és
hangoddal
borzoltad bőröm melegét
aztán
hangtalanná lettél, akár a feledés.
Öregedő
bőrömön csókod emlékét őrzöm
féltékeny
szemekbe pillantom közönyöm
míg
belül égek, hiszen enyém voltál egy közös
délután,
és emlékszel? Akartuk folytatni még
de
közénk állt valami csatában edzett hülyeség
és
már soha nem tudom meg, hogy miért
költözött
szádon csók helyére csend,
simogatásod
maradékára remegő hideg,
lüktető
ölembe a kidobott szó... szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése