Beszélgetések Istennel

II.

Rám szóltál de én nem figyeltem.

Aztán megemelted az ujjad.

Először a mutatót de elmentem

intésed mellett majd újra

nyúlott immár a középső

és én nem értettem

miért bánt a bal és a sors meddő

vitám veled miként fajult

egyoldalú

unott

reklámokkal szaggatott

szappanopera feliratú olcsó

drámává.

Megsértődtél, mert éltem.

A sajátomat pedig te írtál

nekem jobb könyvet.

Csak nem olvastam

Megtépázott lelkem okkal

vetett előbb kártyát, joggal

ingázott a jósolható, lázzal

és vérrel írt titkos jelek felett

mintsem téged kérdezzelek, vajon

jó úgy élni ahogy szeretnék?

De te többnyire hallgatsz, mosoly

nélküli délutánok hagyják az estét

becsusszanni a házak fölé.  Látványosan

fektettél hátamra és hagytad üvöltsek
és mikor már nem ültél mellemen csak

néztél a fájdalom nem enyhült akkor sem.

Akartál bántani
mert nem játszottam
szabály szerint

csak voltam

egy

a lázadók közül.