Mondd meg tudnál-e szelídíteni?
Vörösre édesített csókokkal mondd, tudnád-e csillapítani
megtévedt dühöm? Lenne-e karodban
elég ölelés fékezni tombolást és lenne-e elég szavad
pihentető álommá simogatni az éjszakát?
Zsongító mesékkel mondd, nekem adnád-e
az időt, mint karikába zárt öröklét őszinte
szavát, egyszerű igenét idejétmúlt szertartás
letűnt kézfogásból a pecsét viaszát
csepegtetnéd-e kirepedezett ujjaim közé?
Mikor kétfelé osztottad a reményt és fogadalmad
mondd, hitted-e hogy harmadikként végtelen útra
kérlek, örök körfogásba, hogy míg komor vagyok legyél fehér
lobbanó lázamon a hűvös tenyér - mondd, mikor lettél
elűzhetetlen hiányom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése