Vállalom

Rögök közt telepszik a csönd

fészkét béleli körkörös mozdulattal

hanyatt döntött indulatok közt

vérbőltépett bűntudat sarjad 

akartalak! Hidd el én megtettem

mindent, mit tőlem elvárt a tisztesség

fosztott ajánlat elől sosem

menekültem láthatatlanul a tiéd 

lett ezernyi kincsem közül

épp az az egy mi fontos

lehetett volna, ezenfelül

még több tucat más is tudatos 

válogatás eredménye szakadt

világom koszlott tincsei vöröslőn

lógnak arcomba halmozatlan

terítve szét értelmetlen a ködök 

szürkéjében teremtett eszményi ideált.

Voltak jó terveink. Meg rosszak.

Voltak ezervégű lehetőségek, kitalált

meséink egynek és másnak és néha

hittük is, ketten vagyunk igazán egy.

Formát bontott minden együtt-lét

és nevetést szajkózott az üvegről visszavert

közös múlt - aztán párát leheltél 

a téli ablakra és már nem látszottak

a kacskaringók. Eltűnt enyém mellé maszatolt

neved és elnyúlt havazásba vontad

fehérre sterilizált kapcsolatunk - álmos 

közöny törleszkedett a hallgatáshoz - meg kell

mondanom, nem állt jól neked, sokkal inkább

elvarázsol ha csacsogsz semmiségről kettesben

vagy sóhajtod nyakamra kéjjel, mennyire vártál... 

tüszőmeresztő borzongatás a tudat,

látlak határidőn belül mielőtt letelne ezernyi év

és ha a lehetőség engedi bőröd illata

újra zsongíthat, feltépve zárdává nyomorított még 

épp csak kihűlt érzékeim női bájait...

szeretni akarlak kötelezettség nélkül

pár titkos órára kisajátítani

elnehezült

ölelésekből.

Elhallgattatnám a szavakat de kilüktetnek

ujjaimról és vétkezni hívnak, lásd gátlástalan

testiség csábít míg a gondolat ostromol, kérlel

a perc egy kicsit hagyd magad 

majd én vállalom vállaimon felejtett könnyeid.

Tudom. Már eljátszottam bizalmad felét

és játszani nem akarsz felnőttesdit

sem velem sem mással csak épp 

kifutott felőled az idő míg fehér szálakat 

húzott hajadba, s most nevetve állít tükröt

fényevesztett szemeknek, látod nem mutat

sehol gazdagabb perceket a lehetséges jövő, 

mint combjaim között... aljas vagyok.

Visszaélek élve eltemetett emlékekkel

lüktetve felgyülemlő vágyak, eltiport

kedves szavak dübörögnek homlokot tépve 

idegesítő álmok kényszerítik az ösztönt

kiélni a kín minden csókból szerzett tapasztalatát.

Mesterségesen teremtett félidők

szabnak határt tervezett napjaidnak, valahány 

új reggelt virrasztva köszönt nyitott szemed,

engedd, hogy leromboljam a most perceit

a jövőnek! Hívj fel...