Felelőtlen kecsegtetsz szépajkú reggel
sosemvolt hű szeretők ígéretével
égő vörösből kifakult haldokló hajnal
lobban igézőn utolsó szavaddal.
Végnélküli rohanás a hét
megtorpant mondatot tép szét
a hirtelen kapkodott lélegzet.
Siettem lejárni a fénybe préselt
napokat, szétválasztani
az éjszaka álmait
a valóság képzelt jövendöléseitől.
Szétzúztam haragom a földön.
Ájultra táncolt tehetetlen percek
közé tapostam
majd föléjük hajolva
lassan kisírtam a lelkem.
A múlt lelassítja az életem.
Megszépült emlékek írják fölül
a tökéletesre villantott mosoly mögül
felbukkanó törekvést.
Sértett önbizalom vásít ránk - friss vért -
kíván a mozdulatok harci tánca
díszítés, egyenes vonalak - arcunkra
erőltetett abszolút nyugalom.
Úgy hiányzol, úgy hiányzol,
mint az első nélküled éjszakán!
Kínnal vetett hitvesi ágy
ásít kifeküdt mélyedést derekam
íve alá. Hosszúra nyúlt ima
nyújt feloldozást megtört vágyakat éleszt
újra szájból szájba lélegeztet
ígéretemtől fuldokló hitem.
Eléd térdepel most csupaszom
és várom,
hogy végre felemelj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése