Mondd
dúdolsz-e dallamot, ha édesre álmodott
nyál maradványait maszatolod
reggel tükör előtt?
Van-e még hited a délelőtt
képzelt illatokban,
nap fényében várni karjaidban
remegve tartogatott - ölelésre -
kész öledben feszül e még az emlékezet?
Keresed-e még magad mellett combomon
felejteni dologtalan kezed, ha dohog
alattad az utak végtelen feketére festett nyelve?
Kiöltött gúny hunyorít szaggatott plakáthelyen
papírral takart
mocsok alatt
kuporog az élet.
Mondd kérlek
suttogsz-e imát a sötétnek, ha betakar?
Fohász közé szorult ujjak
tartogatják-e még
a reményt?
Mert én még minden éjjel rád simítom
a nyugalom
dallamát,
érdes nap után
neveddel számban alszom el..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése