Csak szeretnék megfelelni...
szüntelen kereslek, és próbálom hinni
tudod, emlékszel még: én itt várlak
magamban
minden nyűgöm és vitám
örvénylő gyűrűbe zár -
magyarázkodom
pedig nincs okom
hisz csak a legjobbat akartam...
Valahogy mindig elbújnak
a megfelelő szavak és dallam nélkül
maradnak a hangsúlyossá érzett, belül
felejtett mondatok. Csak a kezem remeg
ha látlak, arcomra nem ül érzelem
megtanultam rejtőzni mosoly mögé.
Hamvasztott leveleim őrzik az éj
hangjait, beburkolva a sötétből
kilépő
hajnal méltóságával.
Szomjas vagyok. Poharam
széléről még nem mostam le szád
lenyomatát
titokban még csókolom
kávéízű gyengédségre ha vágyom
tudod, én csak szeretnék újra
titkokat magamnak
üres oldalakat vággyal írni tele
a te véreddel
festeni vörösre a szám
bőrödbe karcolnám
újra a szenvedély vonalait,
mint
üzenet
meztelen perc
vonja magába a figyelem feszülését
és ellenőrzés
nélkül marad a test.
Szétszórt életfoszlányok a földre
hullott semmiségek között
néhány sebtében öltözött
lehetetlen kérés
fekteti halódó lelkemet eléd.
Időből kizárt tudatomon
átdobog
a régről bennem felejtett
ritmus - eszméletlenné szeretett
lüktetés.
Illatodban vesztem el, fény
és árnyék játéka lettem,
mióta nem vagy mellettem.
Van amit nem lehet elfelejteni,
a bőr mélyéből kitörölni
csukott szemem mögött
még most is látom feszülő
karodban az ölelést
remegő kezedben illanó percért
simított imát,
gyűrt lepedőben az éjszakát.
Önmagába visszaforduló időt
álmodok. Vénülő
hétköznapokra terítem
retusált képzeletem
színezve kékre a szürkét,
illatosra letépett húsom bűzét,
rongyosra cibált lelkem élére
képzelek ártatlan fehéret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése