Ahogy írva volt

Kérdezz és én válaszolok

mert így diktálja a tisztesség...

milyen furcsa számból a szó

hisz épp

tisztességtelen

ajánlatom csábított más útra...

Izgató félelem

apád kanapéjára terített óra

lekerekített mondat idomul

falhoz szorított hátam hűl

átizzadt leheleted simul

számba - reggel egyedül 

kortyolt kávé szelídül barnán

a körkörösre kavart csészék

szélén kirajzolódott már

a jövőnk. Sarokban hintaszék 

ringatja elmaradt terveinket

megalázó vereség, gyilkos gyönyör

tudod, becsukott szemeimben

ott ég az éjszakára bámuló völgy 

ahogy magába húzza a hegy árnyékát

- mint ahogy árnyékom voltál sokáig -

elszabadult sikolyokból mára csak a láz

maradt, a naptár közeiben üresen ásít  

minden szabályosra szerkesztett oldal.

Be akarom tölteni újra a neveddel

minden szó és szám alá kék tintával

kacskaringókkal életre színezve 

a holnapok fehér oldalait!

A szádba akarom lehelni a reggelt

álmokba csomagolt napok falait

az éj ölelésébe mártott ecsettel 

festeném újra, holnapok!

Mai csókból születne a holnap

és tervekkel öltöztetne átlátszó

ruhába a homlokodon terülő gondolat. 

Az öledben akarom átvészelni az éjszakát

rettegő árnyakat űzni tapéta mögé

simító hűs kezed közül bontani haját

a vöröslő hajnalnak, szelídülnék

combod közé úgy, mint egykor jelek szaván

körkörösre kavart csészék elhűlt peremén

írva volt.