Akarom

Hétköznapi csalódások marnak árkot arcomra

csak a lehetőség nyújt maréknyi alamizsnát

lesz még perc, mikor végtelenre nyúlt pillanat

tartja fogva szemedben lelkemet, hiába vár

özönével a sodró valóság. Csak simogatom

a neved, felvillanó képeken félrebillent fejjel

figyeled, nyílik e még szájzugba mosoly

vagy csak a szavakat mosdatják a könnyek?

Nem haragszom. Felültetett érzések ugyan még

követelnek némi revansot, megmagyarázott

késlekedés bizonygatja leszegett fejjel igazát és

én hiszek neked, a kísérlet talán elbukott

talán kiálltam ismét valami próbát. Elnehezült lényeg

bukik mellemre szorítva vissza a lélegzet ritmusát...

Szeretlek. 

Mindig amikor már

feladom az álmokat és megtagadom a vágyakat

és nem akarok gondolni rád, mert élni akarom

az újat, egy üzenet egy lehetőségekkel teli mondat

rámhurkolja a nekem kijelölt végtelent, igen akarom

fizikai valóban élni a testetlenné vált szerelmet,

számban érezni a csókká vált szavakat - mondd! -

és derekamban tudni ölelő karjaid megfelezett

erejét, ha tudnád mennyire akarom elhalasztott jussom!

Még várnom kell. Csendesedő lázam lassan

álomba ringat, esélyt hazudik homlokom mögé,

akarnok lelkem nyugalommal fed, és betakar

jóságos hűvösével az éj.