Próbáltam

Gyűrt hazugság csak a gyönyör az azonnali létezésben.

Megfáradt Messiások kuporognak az út szélén

rongyosra rágott imák fedik meztelen lábuk, céljuk egy:

sajnálattá szelídíteni a gyűlöletet. Apró kék

harmatgyöngyök verik vissza a Mindent. Tudod,

addig nem lehetek egész míg nem tükröződöm

- benned. Női praktika, olcsó hazug

lényem játéka mi lassan felőröl. 

Pedig próbáltam ezerszer is felöltözni csak

úgy magamnak tetsszen a kép - mi egyben

szelíd ajándék, de valahogy mindig fedetlen maradt

épp a mellem és bőrömbe tűzött jeled 

minden szemet úgy vonzott, mint láng a lepkét

éjszaka sötétjében násztáncra...

Próbáltam csendben vigyázni álmot, kérdés

nélkül megélni a hajnalt

tudva, szeretni fogsz akkor is ha már újra fordul

sötétjébe az alkony, de valahogy mindig tört

a válaszok üveges felületén a visszhang és újult

erővel rohamozott a felköhögött 

félelem. Egyszerűen muszáj volt darabokra zúznom,

mert a csend hűtötte vacogó testemre a magányt!

Hidd el, próbáltam jó lenni, egyszerű asszony

hétköznapi viseletben. De valahány 

arcot is próbáltam, mindig hiányzott szemem

zugából az a titok, mit te kacsintottál belé

és ma üres tenyérrel nincs mihez kezdenem

csak a testem mutathatom, a lelkem a tiéd.