Ma csak egy órát mért ki nekünk az élet
ragadós
testével feküdt közénk a sürgetés
és hiába
fogtad szorosan kabátomon a szélet
valahogy mégis
kicsúszott közülünk a nevetés.
Könnyek között
hagytál a kapuban
elmaszatolt
mosoly maradt csak arcomon
hiába hűsített
kínomon csobbanó víz hangja
borzongás
futott végig ölelés nélkül maradt karomon.
Várlak holnap,
ahogy várnak még szép órák
magamra öltöm
legszebb mosolyom ha kéred
és meztelen is
leszek, az ajtóban úgy vár
majd rád remegő
lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése