Én most úgy vagyok szerelmes, ha eltaszítanál
a mondatod végén halott testem lenne a pont.
Belém ivódott minden pillanat, bőrömön illatát
érzem szavadnak és nincs félelem csak épp hogy
szikrája némi önzésnek... ölelnélek a világ elől
etetnélek testemből is akár, csak velem legyél!
Képeket keresek emlékekből, ahogy mellemről
csókoltad magadba szívem dobbanását, épp elég
ritmust kínálva együtt ringó testünknek.
Akartál belőlem valamit és és kívántam vissza
a mindennapokhoz némi vigaszt, reggeleknek
értelmet, tartást az ívbe húzott hétköznapnak,
hogy aztán az éjszakát az öledben virrasszam át
- még akkor is, ha csak illúzió a való.
Nyoma maradt a tegnapi ölelésnek. Bőr alá
írt titkos üzenet - soha le nem mosható.
Sóvár szemek elemzik a lehetőségeink és keresnek
hibát - talán elcsípnek egy csókfoszlányt szád széléről
pedig én mindig nyakadra lehelem a szívem
és hiába irigy minden szavuk, kitartok. Mérgező
átkok nem illetnek, nem tékozol már az idő, és nem szór
szét a szél sem hiába tépi reggelenként hajamból a simogatást.
Megállapodtam Istennel, nem szól,
nem dorgál és nevét sem veszi hiába magára a szám
csak adjon még nekünk elég időt, szeretni.
Kép forrása :pulyaboroka.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése