Lüktetés

Újra szerettél.

Számtalan édes csókkal öltözettél

és a hajlatokba könnyel írtad a neved.

Ölelésből fontál rám palástot és lehed

melegítette hűlő lelkemet. Én úgy akartam

valami más lenni, szépre fésült hajjal 

meztelen vártalak, kulcsra zárt ajtó mögé

újabb titkokat suttogtunk, szorosan tartott féltés

kapcsolt egy testté téged és engem, újra és újra.

Szavakat kértem tőled és te hosszúra fogtad

történetét nálam rosszabb sorsban élőnek

és én hittem! Minden szóközben 

ígéretet hallottam, enyém maradsz 

míg gyűrűnkben körbefordul az idő láthatatlan

szerkezetben, villanásnyi évszázadok peregtek

homokszemként. Nem értettem 

miről beszélsz, mit formál a szád csak

ízére vágytam,játékára hangtalan 

perceknek. 

Ma belém lüktetted a végtelent 

és én megszülöm neked a holnapokat. 

Elveszek a szemedben mikor tágra nyitod

és fájdalom átvészelnem minden hosszúra nyújtott

pillantást. Hunyorgó fények lestek ránk

ablakok szélesre tárt szárnyán át kívánt

nekünk édes jövőt a szerelem istene...

Fuldoklom a levegőd nélkül, tehetetlen

vergődök ha karod nem emel és szomjazom

ha nem felelsz. Ma velem voltál és én újra álmodok.

Holnapokról.