Rohantál.
Megint percekre osztottuk az ölelést
láthatatlanul mormoltuk a számokat
visszafelé míg a végére nem maradt
más csak némi könny és ígérgetés,
a legközelebb...
Elszámoltatnak.
Beosztott néhány beszélgetés között
féltett üzenetek, a mi volt és mi lesz,
édesre csókolt titkok, jóslatok és felfeslett
lehetőségek olajfoltos tócsában, márványos őrizők
a parkban figyelő szobrok.
Otthon vagy bennem.
Minden percemen cédulát hagy a a várakozás.
Elmélázó csendben riadt eszmélés a csengő,
telefon hangjára törnek az átkok és mélyről
szakadó sóhajod már meztelen talál.
Én akartam valami jobb lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése