Ígéret

Védelmezőm voltál. 

Ráncoktól és idegen szemektől óvott napjaim

ma ünnepé emelkedtek, tépett szárnyaim ernyedten

takarják fedetlen lelkem és melleim közé csókolt

holnap dereng bőrömre lehetőséget.

Átgondoltunk néhány félreértett mondatot 

és újraírtuk a játékok szabályait és talán

kicsit közelebb is ültél hozzám, mint az illő lett volna

és azt sem bánom, hogy hosszabban fogtad a kezem

mielőtt magamra zártam volna az otthon titkait miközben

elmúlt egy zaklatott nap. Végérvényesen fordult a kulcs

és csendesebb felüket mutatták a falak, árnyékok 

rohanták meg a rejtett zugokat, félelmetes meséket

suttogtak kinn a fák. Madarak kapaszkodtak a hajló ágakon,

mint ki reményébe fogódzik süllyedő hajón és

imától várja felemelkedését - úgy hadartam magamban

kéréseim Istenhez, végre meghallgasson és adja vissza

sosemvolt becsületem. Szobára terülő sötéttel együtt 

rogytam a földre, sírás tépte ki belőlem a csendet,

hogy álomba ringassa türelmetlen lelkem.

Megharcoltam minden harcom, ráncaimban viselem

hosszú évek vitáit és üresen maradt tenyerem már

nem koldulja kezedet, nyomorgó gondolataim lassan

áttetszővé válnak mert a szemembe égettél egy ígéretet. 

Vigyázol rám...