Mesélj nekem számolod-e a csillagok
lobbanását mikor hegyek ölelik az éj hangjait,
gyűrött lapok sárgulnak-e fiók mélyén halott
betűknek adva örök pihenőt mondd, lábaid
rejtegetik-e az utat felém?
Tudod én nem lehetnék sem zsák sem folt
egy közös életben, sürgető ráncok még
hiába nyaljátok érdesre bőröm közösbe tolt
időnk végesre szabott határait már nem
akarom felfejteni, s újraölteni láthatatlan
visszáján egyenletes közökkel
én nem vagyok hozzád való! Magamban
ezernyi lebeszélt történet hiteget, lépjek tovább
saját köveket rugdosva kietlen parton
egyedül hallgatva illatos éjszakán
tajték zaját ahogy törnek az álmok...
Mesélj nekem, ha nincs ki öleljen
takarj be szavakkal ha reszket az éj
adj innom ha sóhajod szádra cserepesedett
csak még egy kicsit, csak nekem mesélj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése