Azt hittem rózsákat festettél a hátamra
de csak leveleid karcoltad
búcsúzóul
bőröm árkaiba.
-
Hittem, ha megfelelek minden elvárásnak
és büszkeségem megfeszíttetett, alázattal
borítom mezítelen lábad
majd enyhülsz és lehajolsz, arcomba
suttogva,
imáim meghallgattad
és egyszer felemelsz majd.
Még maradhattam volna
neved betűző kutya
ki éjjelente a holdra
keservét vonyítja
kráterekké ordítva
csepp repedést - kőben a fagy,
mint szívedre kiszámolt átokban
áldásra cserélt szitok...lángokkal
tűztem hajam, hogy álmodban
fényre váltsam utad
botló-torpanó köveken a dac
nyálkás bevonat
ahogy minden imára
pazarolt óra
felesleges firka
margóra ...
A szavakban
kezdődött minden, minden harc
minden csitulás, minden vágyba mart
békülésre ítélt ingatag pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése