Álmatlanság

Álmatlan éjszakák nyűge
az idő és a mutató csörtéje
egyenletes koppanása homlokom
belső falán, rokonom
talán
a halálangyala. Ágyam mellett
néz kérdőn, meredt
tekintet ébreszt a sötét
csillagtalan éj
hideg verítékében.
Úszom, sodor az ár egészen
az álmatlanság
kies partjain vár
a félelem.
Reszketek
a hideg kövön
rámnyíló fényözön
ételszagú szája
várja
hogy kezem elnyelje
jeges belseje.
Vajasdoboz csusszan
odébb, kakaóba fojtva
várja a kalácsos vanília máz
hogy édesítse álmom. Csend a ház
csend a kert és az ól, valahol
kutya gyakorol,
vár az ágy
ásít már
és én elveszek újra
ringó tétova
hirtelen harapásában
a paplannak szájában,
a nyikorgó padló
és a résnyire hagyott ajtó
közt kísértő gondolatok
gomolygásában. Álmodok.
Kar nyúlik
száj nyílik
a zuhanás csak egy pillanat
de fogod kezem, alant
hiába himbálózik a mélység
álmom csupa kékség
meg zöld, nem félek
csupa fény szellemek
Te angyal.
Halálnak angyala.